induktív metafizika: tág értelemben minden olyan metafizikai gondolkodásmód, amely a tapasztalásból indul ki. Szűkebb értelemben az a metafizika, amely - a következtető és így fogalmi-racionalista gondolkodással ellentétben - az egyes termtud-ok eredményeire és az azokban föllelhető „hézagokra” épül, azokat szeretné föltételezésszerűen kiegészíteni, rendszerezni, valamifajta „tudományosan igazolt” világnézetté tágítani. A metafiz. itt végeredmény, nem pedig ismeretalap és kiindulópont. Fő képviselői: E. v. Hartmann, K. H. Lotze, W. Wundt, O. Külpe, E. Becher, valamint J. Geyser és társai, akik a ma is divatos kritikai realizmus megteremtői. →metafizika, →tudomány Cs.I.

LThK V:663.